Az elmúlt néhány hónapban a forward és deferred rendering integrálásával foglalkoztam, az engine így most három különböző pipeline-t tud:
- custom: ami eddig volt, minden objektum a saját materialjával rajzolódik
- forward: multipass lighting, minden aminek nincs saját effektje az engine-el rajzolódik és minden fény hat rá ami a közelében van
- deferred: ugyanez, deferred lighting-al
Ez egy elég hosszadalmas iteratív folyamat volt, mivel a lehető legkisebb memóriafoglalással kellett megoldani, hogy a fények tudják a közelükben levő objektumokat (árnyék miatt), illetve az objektumok is tudják a rájuk ható fényeket (átlátszóak miatt). Ezeket a bejegyzéseket ráadásul több szempont szerint is rendezni kell:
- átlátszó objektumokat z szerint
- minden mást shader szerint
A megjelenítő shaderek több shader kombinációjából állhatnak össze a fény típusa szerint (directional, point, spot), a normálok kiszámítása szerint (normal mapping), illetve az árnyék típusa szerint (pcf, variance). Ez így igen gáz, a következő feladatok közé tartozik a shader nyelvet úgy bővíteni, hogy könnyen lehessen kvázi-übershadert írni.
Megjegyezném, hogy a shadereknek óriási overheadje van iPad-en (eleve árnyék nélkül és csak a forward rendererrel), és az optimalizálás sem nagyon segít.
Természetesen számítani lehet majd valamikor demóra, de ez a shader nyelv bővítés valószínűleg soká tart majd. Amint a fenti képen is látható, a Doom 3 modelleket most már majdhogynem tökéletesen jeleníti meg az engine, a kontrasztvesztés a gamma korrekció miatt van (ugyanis a Doom 3 egyáltalán nem használja).
A demó desktopon ~400 fps, iPad 2-n viszont csak 15... Amíg nincs kész a teljes implementáció, addig a mobil optimalizációt félrerakom.
A Doom 3 modellek megjelenítéséről, illetve a lighting konkrét megvalósításáról fogok írni cikket.
