The Asylum

Az elmúlt nyolc hónapot a cikkekhez tartozó példakódok átdolgozásával, letisztításával töltöttem. Mivel sok szempontból megváltozott a felület, úgy döntöttem, hogy megszegem a "nem változtatjuk meg a múltat" nevű szabályt, és teljesen visszaforgattam repót (a régi kód elérhető a README-ben megadott linken).

Az átdolgozás kapcsán sok új dolgot tanultam Vulkan (és minden más API) kapcsán, ezért írtam egy kísérőcikket, ami bár nem megy bele mélyen a dolgokba, de egy fontos kiegészítés a korábbiakhoz.

A képen egy Metal-lal készült forward+ renderer látható, de más példaprogramokban is lehet számítani meglepetésekre :)

Erre az évre egyébként egy komolyabb kutatási jellegű cikket terveztem; majd kiderül, hogy meddig jutok vele.

Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, az idei első félévben képes voltam az egyetemen is tanítani a blogon fellelhető sült és sületlenségeket, így kutatás-fejlesztésre csak a második félév maradt.

Tavaly szinte Poisson eloszlással megszavazta az az öt ember (akit egyáltalán érdekelt a kérdés), hogy az óceán megjelenítéséről szóljon az új cikk. Ennek ellenére arról is szól, viszont előre jelezném, hogy mélyen matekos, ami miatt ez a cikk láthatóan nagyon piros (ettől függetlenül ugyanaz vonatkozik rá, mint a normális piros cikkekre). Videó itt (ha nem HD-ben indul, akkor állítsátok át).


Az év további részében a kód refaktorálásával fogok foglalkozni.

Nagyjából öt évvel ezelőtt írtam egy rövidke cikket az OpenGL core profile-ról, aminek a fele tulajdonképpen a Quadron-ba való beépítéséről szólt. Bár a "megrendelőknek" ez akkor teljesen megfelelt (arra voltak kíváncsiak, hogy hatékonyabb-e a réginél), a vulkán cikkem óta furdal a lelkiismeret, hogy mennyi fontos dologgal nem foglalkoztam eddig OpenGL-ben. Az új cikkel ezt most bepótolom (és mostantól ez lesz az 51-es számú cikk).

A régi cikket is fent hagyom, de csak szemfüles olvasók fogják megtalálni. A füst-részecskerendszerről készült videó megtekinthető itt.

A physically based rendering című cikk népszerűségén felbuzdulva itt a folytatás (vagy inkább spin-off), amely a screen space ambient occlusion nevű technikával foglalkozik. Az implementáció az eddigi megoldásokhoz képest ténylegesen a megvilágítási egyenleten alapul, sőt beleszövi az ún. temporal reprojection nevű módszert is. Utóbbi  nem sikerült tökéletesre, de a hibái viszonylag ritkán láthatóak.

A demóról készült videó megtekinthető a youtube csatornámon.

Kitartó megfigyelésem eredményeképpen arra a következtetésre jutottam, hogy az embereket három dolog érdekli igazán: a matematika, a deferred shading és a shadow mapping. Az, hogy a Vulkan-ról szóló cikk hová fog kerülni a listában legalább annyira rejtély, mint magának az API-nak a helyes használata. Videó itt.


Készüljetek fel, mert ez kemény menet lesz...